<-- vissza a cikkekhez (westendtekerem.hu)

Carl Friedrich Christian Ludwig Drais von Sauerbronn. Mire kiolvassuk a német báró nevét, szinte el is fáradunk. Mivel személyesen is gyakran szelte az erdőket, ki kellett találnia valamit, hogy megkönnyítse saját életét. Az általa megalkotott szerkezet lett a bicikli előfutára, a kormányozhatóság fűződik Sauerbronn báró nevéhez.
A kerekek szilárd vázra erősítése az idő múlásával nagy utat járt be. A találmány az 1800-as évek elején beáramlott Franciaországba és Angliába is, ám az akkori útviszonyoknak köszönhetően még mindig nehézkes volt hajtani a szerkezeteket, újabb reformokra volt szükség. A kerékpár mérföldköveinek egyik leginkább groteszk stációja volt, amikor tudatán kívül, a skót Kirkpatrick Macmillan a szerkezetre lábbal hajtható pedálokat szerelt, melynek ingaszerű mozgást biztosított. Joggal állt tehát rezidenciájának bejáratán: „Jobbat alkotott, mint amiről tudott.”
A francia Pierre Michaux is hozzátett a kerékpár fejlődéséhez, az ún. michaulin modellel megalkotásával, melynek pedáljai az első keréken voltak rögzítve, így oldva meg az egyensúlyozás problematikáját, 1861-re.
Liverpoolban létrejött az első kerékpár klub, a világ első feljegyzett kerékpáros versenyén, James Moore a két km-es távot 3 perc és 50 mp alatt tette meg.
A további újítások eredményeképpen létrejött a velocipéd, a maga óriás kerekével, a 1,5 m-es kerékátmérővel. A maga korában remek szerkezetnek számított, nagyon gyors volt és hatékony, ám az emberi láb tovább nyújthatatlansága itt is problémákat okozott. Az angol Harry J lawson és az amerikai feltalálók kézenfekvőnek látták, hogy a kulcs a kerékpárokban a biztonság fokozása, ezt pedig a lánchajtás eredményezheti. 1885-ben, az angol John Starley azt a vázat alkotta meg, mely ma is használatos – Rover Safety –, de az összkép valami miatt, még mindig nem volt kerek.
Gondolta volna, hogy a jelenkor kerékpárjának feltalálása azon múlik, hogy egy ír állatorvos fia folyamatosan szétrongálta a triciklijével a füvet apja kertjében?
John Dunlop gyermeke igazi rosszcsont lehetett, de mind hálásak vagyunk neki – az apa nem tűrte, hogy a kerekek tönkreteszik a kerti borítást, ezért megoldásokkal kísérletezett, melyből a második korszakalkotóvá is vált. Dunlop a kerti locsolócsőbe vizet töltött, ám ez túl rugalmatlannak bizonyult a kerekek körül. Ezután telefújta levegővel.
A többi már történelem.

 

<<<vissza